Társadalmi és területi nyelvváltozatok 

Az azonos nyelvváltozatokat beszélő csoportokat nyelvközösségeknek nevezzük. A nyelvközösségek létrejöttét különböző tényezők befolyásolják: földrajzi, társadalmi hovatartozás, foglalkozás, életkor stb. A nyelvváltozatok többnyire szókészletükben térnek el a köznyelvtől. Egyes emberek több nyelvközösség tagjai is lehetnek, így többféle nyelvváltozatot is beszélhetnek. A nyelvváltozatok összessége a nemzeti nyelv.

 A nemzeti nyelven belül megkülönböztethetjük az alábbi nyelvváltozatokat:

a) Normatív nyelvváltozatok
b) Területi nyelvváltozatok: regiolektusok
c) Társadalmi nyelvváltozatok: szociolektusok

Normatív nyelvváltozatok

A magyar nyelv története során a reformkorban jött létre az egységes nemzeti nyelv, melynek igényes írásbeli alkalmazása az irodalmi nyelv. Köznyelvnek nevezzük a nemzeti nyelv beszélt változatát.

Területi nyelvváltozatok

Nyelvjárások

A nyelvjárás egy adott területen használt egységes nyelvváltozat, amelyben a tájnyelvi hatások felismerhetők. A nyelvek földrajzi területenként nyelvjárásokra tagolódnak. Vannak olyan nyelvek, amelyekben az egyes nyelvjárások között igen nagy különbségek vannak (olasz, német). Magyar nyelvjárások között nincsenek megértésbeli problémák, főleg hangtanukban különböznek egymástól, szókészletükben és mondattanukban kisebb az eltérés.

Nyolc legnagyobb nyelvjárás

Nyugati nyelvjárás

• Kettőshangzók (diftongusok) használata az ó, ő, é helyett (uo, üö, ie)
• ly helyett gyakran l (gólya helyett goula)
• Sok helyzetben rövid i, u, ü

Dunántúli nyelvjárás

• Rövid i, u, ü (tűz helyett tüz)
• Az á zártabb a köznyelvinél, az e nyíltabb 
• é helyett í (kérte helyett kírte)
• Két magánhangzó között a rövid mássalhangzókat hosszan ejtik (tanító helyett tanittó)

Déli nyelvjárás

• ö-zés (eszem helyett öszöm)
• Az á zártabb a köznyelvinél, az e nyíltabb 

Tiszai nyelvjárás

• Kettőshangzók (diftongusok) használata (ou, őü, éi pl.: jou, főüd)
• í-zés (pl.: kék helyett kík)

Palóc nyelvjárás

• Jellemző a rövid á használata
• Legajakrésesebb nyelvjárás (kilső, tidő, pispek, begre - külső, tüdő, püspök, bögre)

Északkeleti nyelvjárás

• Vannak záródó és nyitódó kettőshangzók (jou, keiz, mindieg)
• é helyett gyakori az í (szép helyett szíp)
• j-zés jellemzi az l helyén (jány, pájinka)

Mezőségi nyelvjárás

• Jellemzi az a-zás (pl: malom helyett malam, okos helyett akas)
• Megjelenik az elbeszélő múlt használata (járék, jöve)

Székely és csángó nyelvjárás

• legarchaikusabb nyelvjárás
• Kettőshangzók (diftongusok) használata (voút, keit)
• Megkülönbözteti a zárt e-t a nyílt e-től
• A csángó vidék jellemzőj ejtése az s-sz, z-zs, c-cs, dz-dzs közötti ejtés (pl.: szenki, zák, kici)
• Megjelenik még az elbeszélő múlt és a  régmúlt pl: mene, kért vala

Videó erről itt.

Társadalmi nylevváltozatok

A társadalmi nyelvváltozatok alkotják a nyelv függöőleges tagolódását. Mindez iskolai végzettség, foglalkozás, kortárscsoport, szabadidős tevékenység, szakterület alapján jön létre. Ezeket szociolektusoknak nevezzük.

Szaknyelvek, csoportnyelvek: foglalkozások szerinti elkülönülés; legfőbb jellemzője a szakszavak használata (terminus technicus) amiket az adott csoporthoz, szakmához tartozók beszélnek, pl. logaritmus, négyzetgyök, vektorok.

Hobbinyelvek: szabadidős foglalkozások nyelve, sportágak, játékok nyelve, pl. csatár, partjelző,

Életkori nyelvváltozatok

• gyereknyelv (dajkanyelv)
• diáknyelv (pl. diri, karó) gyors változás, igénytelenebb nyelvi normák
• katonai nyelv

Argó (tolvajnyelv): a cél az elkülönülés a társadalom többi rétegétől, pl. duma, dohány, átráz

Familiáris, családi nyelvhasználat

Szleng: ifjúság önállósodó nyelvhasználata, bizalmas hangvétel (tesó), egyszerű köszönés (csá)

Argó: tolvajnyelv, kívülálló számára érthetetlen szavak (caplizik=’izgul’), új jelentés (rongy=’ezer’); sok szó átkerül az argóból a szlengbe vagy a köznyelvbe (buli, kaja)

Videó itt.