Első nyelvemlékeink az ómagyar nyelvtörténeti korból származnak, amely 896-tól 1526-ig, a honfoglalástól a mohácsi csatáig tart.
Ennek a korszaknak a jellemzői röviden:
- A honfoglalással stabilizálódik a nyelvi környezet.
- A kereszténység felvétele új hatásokat eredményez az addigi magyar nyelvben.
- A latin nyelv és írásrendszer elterjedése a legmarkánsabb változás a kor elején.
- A törzsi nyelvjárások területi nyelvjárásokká válnak.
- Birtokösszeírások, adománylevelek, egyházi témájú szövegek és jogi/törvényi rendelkezések alkotják az írásbeli nyelvemlékek jelentős részét.
- Az első magyar írásbeli szorványemlék (idegen nyelvű szövegben magyar szavak) az 1055-ben keletkezett Tihanyi Apátság alapítólevele. A szöveg latinul van, de 58 magyar szót tartalmaz. Egy rekonstruálható magyar mondat belőle: FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA vagyis: Fehérvárra menő hadi útra.
- A Halotti beszéd és könyörgés az első magyar nyelvemlékünk (már szövegemlék és nem szorványemlék), keletkezési ideje kb. 1200 a Pray-kódexben találták meg. A szöveg két részre osztható. Az első a temetési beszéd (26 soros) , amely egy bibliai történetet idéz föl, a bűnbeesést. A szerző retorikai elemekkel kapcsolatot épít ki a jelenlévők és a bibliai történet eseményei között: a bűnbeesés óta minden ember halandóvá vált, senki sem kerülheti el a halált. A szöveg második része a könyörgés (6 soros), amely a halott lelki üdvéért szól. Az eredeti szövegben megfigyelhető, hogy nincsenek még meg a mély és magas hangrendű toldalékok, vagyis nincs illeszkedés. Több igeidőt használ, mint a mai magyar nyelv: elbeszélő múlt, régmúlt. Megfigyelhető a figura etimologica, vagyis a tőismétlés jelensége: „halalnak halalaval holsz”.
Eredeti szöveg:
Latiatuc feleym umtuchel
mic vogmuc. ýa pur e
chomuv uogmuc. Menýi milo
tben
terumteve eleve mív iemucut adamut. e
odutta vola neki
paradiumut ha
óá. E
mend paradi
umben uolov gimilcíctul
munda nekí elnie. Heon tilutoa wt ig fa gimilcetvl. Ge
mundoa nekí meret n ene
c.
a kí nopun emdul o
gimil
twl. halalnec halaláál hol. Hadlaua choltat terumteve i
ten
tvl. ge feledeve. Engede urdung intetvinec. e evec o
tiluvt
gimiltwl. e
o
gimil
ben halalut evec. E
o
gimil
nec wl
keeruv uola vi
e. hug turchucat mige
oco
tia vola.
Num heon muga nec. ge mend w foianec halalut evec.
Horoguvec iten. e
veteve wt e
munca
vilagbele. e
levn
halalnec e puculnec fe
e. e
mend w nemenec. Kic o
vc.
miv vogmuc. Hug e tiv latiatuc
umtuchel. i
a e
num
igg ember mulchotia e vermut. y
a mend o
chu
iarov
vogmuc. Wimagguc uromc iten kegilmet e
lelic ert. hug
iorgoun w neki. e
kegiggen. e
bul
ca
a mend w bunet.
E vimagguc
en ach
cin mariat. e
bovdug michael archangelt.
e mend angelcut. hug uimaggonoc erette. E
uimagguc
ent peter urot. kinec odut hotolm ovdonia. e
ketnie.
hug ovga mend w bunet. E vimagguc mend
entucut.
hug legenec nekí eged uromc
cine eleut. hug i
ten ív ui-
madagucmia bul
a
a w bunet. E
oboducha wt urdung
ildetuitvl. e pucul kinzotviatwl. e
ve
e
e wt paradi
nugulmabeli. e oggun neki munhi uru
agbele utot. e
mend iovben reet. E
kea
atuc uromchu
charmul. Kirł.
Scerelme bratým uimagguc (javítás fölötte: omuc) e
cegin ember lilki ert.
kit vr e nopun e
homu
vilag timnucebelevl mente.
kinec e nopun te
tet tumetívc. hug ur uvt kegilmehel
abraam. aac. iacob. kebeleben helhe
ie. hug bir
agnop
itua mend w
entíí e
unuttei cuzicun iov
felevl iochtotnia ileie wt. E
tiv bennetuc. Clamate III.
.
Mai olvasat:
Látjátok, felebarátaim, szemetekkel, mik vagyunk: bizony, por és hamu vagyunk1(bizony, halandók, múlandók vagyunk). Mennyi kegyelemben teremtette [Isten]2 elsőül a mi ősünket, Ádámot, és a Paradicsomot (az Édenkertet) adta neki lakóhelyül. És mondta neki, hogy a Paradicsomban lévő minden gyümölccsel éljen (táplálkozzon). Csupán egy fa gyümölcsétől tiltotta el. De megmondta neki, miért ne egyék (abból): „Bizony, amely napon eszel abból a gyümölcsből, halálnak halálával halsz (bizony, meghalsz; [vagy] bizony, meg kell halnod)”. Hallotta a teremtő Istentől, hogy meg fog halni, de elfeledte. Engedett az ördög késztetésének, és evett abból a tiltott gyümölcsből, és abban a gyümölcsben halált (halandóságot) evett. És annak a gyümölcsnek olyan keserű volt a leve, hogy a torkukat (Ádámét és Éváét) megszakasztgatta (felsebezte, megszaggatta).3 Nem pusztán magának, de az ő egész fajtájának halált (halandóságot) evett. Megharagudott az Isten, és ebbe a gyötrelmes világba vetette őt, és tőle eredt (származott) a halandóság és az egész emberi nem (és a halálnak, a holtak hazájának [az oda jutóknak] lett a feje, a kezdete, és az egész emberi nemnek).4 Kik azok? Mi vagyunk. Ahogy ti is látjátok szemetekkel, bizony egy ember sem kerülheti el ezt a sírgödröt, bizony, mind ahhoz járók vagyunk (bizony, mind a felé haladunk). Imádkozzunk Urunk Isten kegyelméért ennek a léleknek a számára, hogy irgalmazzon őneki és kegyelmezzen, és bocsássa meg az ő minden bűnét. És imádkozzunk Boldogasszony Máriához (Szent Asszony [Úrnő] Máriához)5,6 és Szent Mihály arkangyalhoz és minden angyalhoz, hogy imádkozzanak érette. És imádkozzunk Szent Péter úrhoz7, akinek hatalom adatott (akinek adott a hatalom) bűn alól feloldozni és bűnöket feloldatlanul hagyni, hogy oldja fel őt minden bűne alól. És imádkozzunk minden szenthez, hogy legyenek neki segítségül Urunk színe előtt, hogy Isten az ő imádságukra tekintve (az ő imádságuk következtében, miatt) bocsássa meg az ő bűnét. És szabadítsa meg őt az ördög üldözésétől és a pokol kínzásától, és vezesse őt a Paradicsom (a mennyország) nyugalmába, és adjon neki a mennyországba utat, és minden jóban részt. És kiáltsátok Urunkhoz háromszor: Kyrie eleison! [’Uram, irgalmazz!’].
Szeretett testvéreim (felebarátaim), imádkozzunk ennek a szegény embernek a lelkéért, akit az Úr ezen a napon ennek a hamis világnak a tömlöcéből kimentett, akinek ezen a napon a testét temetjük,8 hogy az Úr őt (az ő lelkét) kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákób kebelébe (az ő meghitt körükbe, az üdvözült lelkek társaságába) helyezze, hogy amikor az ítéletnap eljön, minden szentje és választottja (? övéi) között jobb felől állítva támassza fel őt (jobb felőli odaiktatásra élessze fel őt)9 és tibenneteket. Clamate III[ter]: Kyrie eleison [Kiáltsátok háromszor: Uram, irgalmazz!].
- Az Ómagyar Mária-siralom az első magyar nyelvű verses szövegemlék. Körülbelül 1300-ban keletkezett, a latin nyelvű leuveni kódexben találták meg. Témája: Mária siratja megkínzott és keresztre feszített fiát, Jézust, s átvenné tőle a szenvedését, ha lehetne. Ez a mű tartalmaz verstani elmeket (ütemhangsúlyos verselés, rímek), valamint ebben az alkotásban is megtalálható a figura etimologica: "Viragnak viraga/ vilagnak vilaga"
Eredeti szöveg:
Mai olvasat
Nem tudtam, mi a siralom.
Most siralommal zokogok,
bútól aszok, epedek.
Zsidók világosságomtól,
megfosztanak én fzamtól,
az én édes örömemtől.
Ó, én édes Uram,
egyetlenegy fiam,
síró anyát tekintsed,
bújából őt kivonjad!
Szemem könnytől árad,
szívem bútól fárad.
Te véred hullása
szívem alélása.
Világnak világa,
virágnak virága,
keservesen kínzanak,
vas szegekkel átvernek!
Jaj nekem, én fiam!
édes vagy, mint a méz,
de szépséged meggyalázzák,
véred hull, mint a víz.
Siralmam, fohászkodásom
belőlem kifakad,
én szívemnek belső búja,
mely soha nem enyhül.
Végy magadhoz engem,
halál, egyetlenem éljen.
Maradjon meg az én Uram,
világ tőle féljen!
Ó, az igaz Simeonnak
bizony érvényes volt a szava.
Én érzem e bú tőrét,
melyet egykor jövendölt.
Tetőled válnom kell,
de nem ily szörnyű valósággal,
mikor így kínoznak,
én fiam, halálosan!
Zsidó, mit téssz törvénytelenül?
Fiam miért hal bűntelenül?
Megfogván, rángatván,
öklözvén, kötözvén megölöd!
Kegyelmezzetek fiamnak,
nem kell kegyelem magamnak!
Avagy halál kínjával,
anyát édes fiával
vele együtt öljétek!
Videó itt.